Lila története
Kolibri Pinceszínház
2009-
Testiség a fiatalok körében - az élet mint szexualitás. Vajon mit mesélnek el az élet lényegéről a pornográf szavak? Lila szavai.
Chimo Párizs külvárosában él. Ott találkozik Lilával, a tizenhatéves vöröses-szőke, angyal-arcú lánnyal, aki szókimondó történeteivel, és kendőzetlen viselkedésével azonnal elcsavarja a fiú fejét. Lila arcpirító nyíltsággal osztja meg a fiúval szexuális élményeit, vágyait és „szolgáltatásait“. A félelemmel, torz előítéletekkel keveredő viszony lassan mély kapcsolattá válik. A titokzatos lány küldetése azonban hamar véget ér: a környékbeli srácok erőszakának esik áldozatul. Chimo, aki érzékenységével és tehetségével kitűnik céltalan haverjai közül, megírja Lila történetét.
Az előadás alapjául szolgáló napló-regény 1996-ban jelent meg egy párizsi kiadónál. Szerzője ismeretlen.
Képek az előadásból
A Kolibri Színház videója
A Gyerekszínház.hu videóinterjúja
Lila - Simon Lea
Chimo - Horváth Zoltán
Jo - Dér Zsolt
Petit - Bárdi Gergő
Mou - Bene-Urai Arnold
Színpadra alkalmazta: Daniel Wahl
Zene: Monori András
Díszlet, jelmez: Mészáros Gábor
Mozgás: Gyevi-Bíró Eszter
Rendező:Vidovszky György
Kritikák és cikkek a daraból:
Szex és Budapest
Miközben az elmúlt évek - pornó Oscar gálájának is nevezett - AVN Adult Movie Awards Show-k díjkiosztói után sorra jelennek meg a szalagcímek, hogy hazánk immáron szex-nagyhatalommá nőtte ki magát, mások vészharangokat kongatnak. Az interneten bárki számára hozzáférhető pornográf tartalmak, valamint a média által a szexről kialakított és közvetített, a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó kép folyományaként drámaian változott a fiatalok szexuális kultúrája Magyarországon.
Egy felmérés például azt mutatja, a 10-13 éves gyerekek több mint ötöde már belekóstolt a szexbe, egy másik pedig, hogy a 15-18 évesek fele él szexuális életet. A témával foglalkozó szakemberek szerint nem meglepő, hogy a tinédzserek azt hiszik, a szextől lesznek felnőttek, modernek és szabadok, hiszen a reklámok, a filmek, a divat nyíltan vagy burkoltan, de jórészt ezt sugallják.
Még veszélyesebb jelenségként említik azonban, hogy az írott- és elektronikus tömegmédiumok jó része a tabuktól és intimitástól megfosztván, olyan képet sugároz a szexualitásról, ami sokaknál önértékelési zavarokat okozva, labilissá teszi a párkapcsolatokat. Ezzel párhuzamosan növekszik a szinglik aránya, akik a mára szexpartner-közvetítőként funkcionáló internetes társkeresőkön élik mindennapjaikat. A tizenévesek pedig fogékonynak látszanak e trendre.
Színház (és) az egész világ
A Lila története kézirata 1996-ban jutott el egy párizsi kiadóhoz. Az egyes szám első személyben fogalmazott visszaemlékezés egy magát Chimonak nevező, arab származású tinédzser szemén át mutatja be a tizenhat éves Lila tragédiáját. A szókimondó nyelvezetű szöveg sokkoló őszinteséggel festi le azt a brutális külvárosi közeget, amelyben a tinédzser lányok prostitualizálódása, csoportos megerőszakolása mindennapos jelenség. A máig ismeretlen szerző könyvének sikerét jelzi, hogy több nyugat-európai országban is díjnyertes színházi adaptáció készült belőle.
A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház évek óta a kamaszokat foglalkoztató problémákról, az őket érintő jelenségekről írt előadásokat válogat ifjúsági színházi repertoárjába. A színdarabokhoz kapcsolódó színházpedagógiai foglalkozásokon - játékos módon - lehetőség nyílik a témák megvitatására. A tizenévesek empátia-, kommunikáció- és konfliktuskezelő készségeinek fejlesztésére kialakított program résztvevői több szempontból is megvizsgálják, értékelik az előadásban látott problémát, így gondolkodásuk differenciálódik, felelősebbé válik annak kapcsán.
„Ez egy pedagógiailag nagyon fontos téma, hiszen olyan kérdésről van szó, amiről csak akkor beszélünk, ha már tényleg nagy a baj – magyarázza Novák János.” A Kolibri igazgatója a berlini gyermek- és ifjúsági színházi fesztiválon, az Augenblickmal!-on találkozott a színdarabbal, itthon pedig felvetette Vidovszky Györgynek az adaptáció ötletét. „Az ő társulatában az a lefegyverzően hiteles, hogy miközben egytől egyig tehetséges színjátszók, ugyanolyan hétköznapi kamaszok, mint azok, akiknek az előadás szól.”
A párizsi szűz
„A Lila történetéből könnyen lehetne öncélú, közönségpukkasztó színdarabot készíteni, de engem ez a szempont nem érdekel – hangsúlyozza Vidovszky. – Ahogy a történetben Lila is a fiúk fantáziájára bízza, hiszik-e a sztorijait vagy sem, ezek a részletek a mi előadásunkban sem kelnek életre.” A rendező úgy véli, szövege miatt a darab ilyen akciók nélkül is elég provokatív ahhoz, hogy utána a fiatal közönséggel beszélgetést lehessen kezdeményezni az általa bemutatott jelenségről: szabadossá váló szexuális kultúránkban a saját tapasztalatokkal nem, vagy csak alig rendelkező kamaszok az interneten könnyen hozzáférhető pornográf tartalmakból veszik szexualitásuk mintáit. A fiúk egyre inkább úgy tekintenek a lányokra, mint a pornófilmekben szereplő nőkre.
„Értelmezésem szerint Lila azért találja ki ezeket a történeteket, és általuk azért játssza el a koravén, leereszkedő, ugyanakkor titokzatos prostituált szerepét, hogy abban az erőszakos közegben, ahol él, a fiúknak inkább legyen néhány fantáziaképük, amivel levezethetik iránta támadt felajzottságukat, mintsem egyszer őt is megtámadják.” Vidovszky az Orléans-i szűz, Jeanne d’Arc küldetéstudattal vívott harcához és végzetéhez hasonlítja Lila szomorú és veszélyes játékát, amely Chimo esetében el is éri célját, végül azonban – törvényszerűen – tragédiába torkollik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
